Elöljáróban

Ha meghalljuk az orosz irodalom kifejezést jó estben Dosztojevszij, Tolsztoj, Gogol, Puskin vagy Csehov jut elsőre eszünkbe. Rosszabb esetben az esztétikai értékek nélküli propagandairodalom idéződik fel. E miatt a magyar olvasóközönség körében elég nehezen tud utat törni magának a kortárs orosz irodalom.

1. '80-as évek közepe az irodalomban

A peresztrojka idején jelentek meg magyarul is olyan írások, amelyeket akkoriban „leleplező”-ként értékelt a kor, de ezekről kiderült, hogy komoly orosz irodalmi és kulturális előismeretek szükségesek a megértésükhöz, éppen ezért a kortárs irodalom iránti érdeklődést kisebb mértékben sikerült felkelteni. A magyar-orosz gazdasági, politikai viszony feszültségei érződtek a kulturális kapcsolatok terén is. A rendszerváltás óta eltelt időben keveset lehetett tudni Magyarországon az orosz irodalomról (ahogy a magyarról is Oroszországban). Kevés kiadó vállalkozott az Európa-szerte egyre népszerűbb orosz írók itthoni kiadására. 2002 végén látott csak napvilágot egy olyan kötet (Az orosz irodalom története 1941-től napjainkig), amely az orosz irodalom 1941-től addig eltelt időszak történetét tárta fel. E kötet célkitűzése az volt, hogy a kortárs orosz irodalomról korszerű, informatív, mind a szűkebb szakmai közönség, mind a laikusok számára is érthető szakmai anyagot nyújtson.

2. Biztató jelek

Sajnos másfél évtized elteltével sem olvasható magyarul a legjobb alkotások közül jó néhány, bár üdvözlendő tény, az utóbbi néhány évben nagymértékben növekedett az érdeklődés az orosz szerzők munkái iránt. Ezt a folyamatot segítette a 2005 szeptemberében kezdődő magyarországi orosz kulturális évad, illetve segíti az idei budapesti könyvfesztivál. A magyar irodalom visszatértét pedig Oroszországba a nemrégiben a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ által szervezett programsorozat támogatja, így elmondható, többé - kevésbé helyreállt a két könyvkultúra közötti kapcsolat.