Irodalmi irányzatok 3.

A „másik irodalom” elnevezést az orosz irodalomtudomány és kritika arra az újszerű irodalomra tette, amely a 1970-es évek végén jelent meg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szembehelyezkedjen a hivatalos irodalommal. Elhatárolódott mind a 19. századi orosz irodalom, mind a szovjet korszakot képviselő orosz irodalom profetikus jellegétől. Ez az irányzat a sokszínűségre helyezte a hangsúlyt.
A „másik irodalom”-nak három áramlata különíthető el, amelyek a következők:

1. Történelmi tárgyú művek csoportja

A történelmi tárgyú művek csoportjába sorolható regények tulajdonképpen magánszemélyek történeteként ábrázolják a világot és a történelmi háttér csak „aláfestésként” van jelen. Ennek az irányzatnak egyik legnagyobb hatású műve Vaszilij Akszjonov Moszkvai történet című regénytrilógiája.

2. Naturális áramlat

A naturális áramlatba tartozó művek eredete a XIX. század közepének naturális iskolája, amelynek célja volt, hogy bemutassa a korabeli társadalom belső életét. Arra törekszenek ezek az írások, hogy a kortárs orosz élet negatív vonásait minél érzékletesebben mutassák be a sokkolás határáig menve el. Ebből gyökerezően kapta a „kegyetlen próza” elnevezést ez az irányzat. A stílus megteremtője Leonyid Gabisev Dúvadnevelde című írásával.

3. Ironikus avantgárd

A harmadik csoport az ironikus avantgárd gyűjtőnevet viseli, amely egyáltalán nem képez egységet. Olyan szerzők sorolhatók ide, mint Vjacseszlav Pjecuh, Viktor Szosznora, Genrih Szapgir, Ljudmila Petrusevszkaja.